32 1Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! (5Móz 31,28; Ésa 1,2; Jer 2,12) 9Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. 10Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; 11Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: 12Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele. (2Móz 40,36-38) 13A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat; (Ésa 58,14) 14Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál. 15És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját. (5Móz 31,20; Hós 13,6;5Móz,32 6. 9.) 16Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották. 17Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. (2Krón 11,15; Zsolt 106,37) 18A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.